III. rész – Élet Rodosz tengere alatt: halak, polipok, sünök, teknősök és az újonnan érkező fajok
Amikor augusztusban besétálunk Faliraki sekély, meleg vizébe, első pillantásra talán úgy tűnik, hogy alattunk nincs más, csak homok.
Aztán megállunk.
Nem csapkodunk.
Nem mozgatjuk a lábunkat.
És hirtelen észrevesszük, hogy a homok felett apró ezüstös halak úsznak.
Kicsit távolabb néhány nagyobb hal legelészik a kövek között. Egy szikla repedésében tengeri sün lapul. A mélyebb részeken sötétzöld tengeri növényzet jelenik meg.
Ha pedig egy sziklás öbölben – például Ladikónál vagy Anthony Quinn Bay környékén – nézünk a víz alá, egészen más világ tárul elénk.
A Földközi-tenger kívülről gyakran szinte üresnek látszik.
Valójában azonban rendkívül összetett ökoszisztéma.
A Mediterráneumban hozzávetőleg 17 000 tengeri fajt tartanak számon, és a görög tengerek különösen változatos élőhelyeket kínálnak a sziklás partoktól a homokos fenéken át a tengeri füves rétekig.
Rodosz pedig még ezen belül is különleges.
A sziget a keleti Mediterráneumban fekszik, ahol az őshonos mediterrán élővilág egyre több, melegebb tengerekből érkező fajjal találkozik.
Ami a víz alatt történik, ezért nem pusztán érdekes.
Rodosz környéke tulajdonképpen egy élő természeti laboratórium.
Három külön világ találkozik a part alatt
Ahhoz, hogy megértsük, hol milyen állattal találkozhatunk, először a tengerfeneket kell megvizsgálnunk.
Egy rodoszi strandon három alapvetően különböző élőhelyet találhatunk:
homokos feneket, sziklás területeket és tengeri füves mezőket.
Mindegyikben más állatok érzik otthon magukat.
1. A homokos fenék – amely egyáltalán nem olyan üres, mint amilyennek látszik
Faliraki sok részén világos homok található a víz alatt.
Első pillantásra ez a tengerfenék szinte élettelennek tűnik.
Pedig csak rossz helyen keressük az életet.
A homokban vagy közvetlenül fölötte élhetnek:
- kisebb halak,
- gébfélék,
- lepényhalak,
- rákok,
- csigák,
- kagylók,
- férgek,
- apró fenéklakó szervezetek.
Sok állat egyszerűen beleássa magát a homokba.
Ez kiváló álcázás.
Ha mozdulatlanul figyeled a tengerfeneket, előfordulhat, hogy egyszer csak egy olyan hal indul el előtted, amelyet néhány másodperccel korábban még észre sem vettél.
Rodoszi kutatások azt is megmutatták, hogy a homokos sekély területek bizonyos idegenhonos halak fiatal egyedei számára fontos élőhelyet jelenthetnek. A Lagocephalus sceleratus nevű ezüstcsíkos gömbhal rodoszi vizsgálatában például a homokos területek különösen fontosnak bizonyultak a fiatal életstádiumok számára.
2. A sziklák – a víz alatti „lakótelepek”
Ha igazán sok élőlényt szeretnél látni, érdemes a sziklás részeket figyelni.
Egyetlen nagyobb szikla:
- búvóhely,
- vadászterület,
- táplálkozóhely,
- ívóhely
lehet egyszerre.
A repedésekben élhetnek:
- tengeri sünök,
- kisebb rákok,
- garnélák,
- csigák,
- polipok,
- murénák.
A felszínen algák nőnek, amelyeket különböző növényevő halak fogyasztanak.
Ezért van az, hogy egy sziklás öbölben gyakran sokkal több halat látunk, mint egy teljesen homogén homokos strandon.
3. Posidonia – a víz alatti erdő
A turisták gyakran „tengeri hínárnak” nevezik.
Pedig a Posidonia oceanica nem alga.
Valódi virágos növény.
Gyökérrel, szárral, levelekkel rendelkezik, virágzik és termést is hozhat.
Ráadásul kizárólag a Földközi-tengerben őshonos. Az Európai Unió kiemelt jelentőségű élőhelyként védi a Posidonia-réteket.
A víz alatt hatalmas réteket alkothat.
Ezeket nyugodtan nevezhetjük:
a Földközi-tenger víz alatti erdeinek.
Miért ennyire fontos a Posidonia?
Mert egyetlen tengeri füves rét rengeteg állat számára biztosít:
- búvóhelyet,
- táplálékot,
- szaporodóhelyet,
- bölcsőhelyet a fiatal halaknak.
A görög kutatók Rodosz környezetében is részletesen tanulmányozták a Posidonia-rétek halállományát. A rodoszi vizsgálatok alapján ezek az élőhelyek őshonos és idegenhonos halfajok egész közösségeinek adnak otthont.
Amikor tehát úszás közben alattad egy nagy sötét foltot látsz, ne feltétlenül arra gondolj:
„Jaj, ott biztos nagyon mély van.”
Lehetséges, hogy egyszerűen egy Posidonia-mező fölött úszol.
A parton heverő barna „hínár” sem szemét
Viharosabb napok után a Posidonia elhalt levelei gyakran kisodródnak a partra.
A turisták sokszor kellemetlen szemétként tekintenek rájuk.
Valójában természetes eredetű növényi anyagról van szó.
A partra sodródott Posidonia-réteg a homok megtartásában és a hullámenergia tompításában is szerepet játszhat, ezért ökológiai szempontból nem egyszerűen eltávolítandó hulladék. Maguk a víz alatti rétek pedig a biodiverzitás és a partvédelem szempontjából is kiemelkedően fontosak.
Milyen halakat láthatsz már néhány méterre a parttól?
Ez természetesen strandonként változik.
Nem létezik olyan garancia, hogy egy adott helyen egy adott napon bizonyos fajokat biztosan meglátsz.
De a rodoszi és kelet-mediterrán kutatások alapján több halfaj és halfajcsoport rendszeresen része a sekély parti közösségeknek.
A legfeltűnőbbek közé tartoznak a keszegfélék.
Tengeri keszegek – a strandok állandó járőrei
A Diplodus nemzetség fajai rendkívül jellegzetes mediterrán halak.
Ebbe a csoportba tartozik többek között a:
- fehér keszeg,
- kétsávos keszeg,
- különböző sávos tengeri keszegek.
Ezeket gyakran már sekély vízben is látni.
Ezüstös színük miatt a napsütésben szinte felvillannak.
Fiatal egyedeik időnként egészen közel úsznak az emberhez.
Nem azért, mert meg akarnak támadni.
Egyszerűen kíváncsiak, illetve táplálékot keresnek.
Mediterrán Posidonia- és parti élőhelyeken több Diplodus faj is gyakori része a halállománynak.
Salema – a csíkos növényevő
Egy másik könnyen felismerhető hal a Sarpa salpa.
Testén hosszanti aranyszínű csíkok futnak.
Gyakran csoportosan mozog.
A sziklákon és tengeri növényzeten található növényi táplálékot legeli.
Ha egyszer meglátsz egy salemacsapatot napsütésben, könnyű megérteni, miért szeretnek a turisták egyszerű búvárszemüveggel is nézelődni.
Az arany csíkok szinte világítanak a víz alatt.
Papagájhal – igen, a Mediterráneumban is van
Sokan a papagájhalakról automatikusan a Vörös-tengerre vagy a trópusi korallzátonyokra gondolnak.
Pedig a Mediterráneumnak is van saját papagájhala:
Sparisoma cretense.
Rodosz környékén is előfordul.
A nagyobb példányok feltűnően színesek lehetnek.
Erős fogazatukkal algákat legelnek a sziklás felületekről.
Ez az egyik olyan mediterrán halfaj, amely a laikus fürdőző számára kifejezetten „trópusi” benyomást kelthet.
A halak miért jönnek ilyen közel hozzánk?
Nem feltétlenül miattunk.
A sekély víz számukra számos előnnyel jár:
- melegebb lehet,
- sok apró táplálék található benne,
- a fiatal halak könnyebben elbújhatnak,
- nagyobb ragadozók kevésbé követik őket egészen a strandig.
Ezért a sekély partszakaszok bizonyos fajok számára valódi „óvodaként” működhetnek.
Etessük őket kenyérrel?
Inkább ne.
Bár látványos, amikor egy szelet kenyér körül pillanatok alatt megjelenik egy egész halraj, ez nem része a természetes táplálkozásuknak.
A halaknak nincs szükségük turisták által adott kenyérre.
Ha meg szeretnéd figyelni őket, sokkal érdekesebb hagyni, hogy természetes módon viselkedjenek.
Mozdulatlanul lebegve gyakran közelebb jönnek maguktól.
Tengeri sünök – Rodosz egyik legtöbbet emlegetett állata
Kevés tengeri állattól tartanak annyira a turisták, mint a tengeri süntől.
Pedig a tengeri sün:
nem üldöz, nem ugrik rád és nem támad meg.
Egyszerűen ott ül a tengerfenéken.
A probléma akkor kezdődik, ha rálépünk.
Hol élnek leginkább?
A sünök elsősorban olyan helyeket kedvelnek, ahol kemény felület található.
Tipikusan:
- sziklák között,
- köves tengerfenéken,
- kisebb hasadékokban,
- algával borított kemény felszíneken.
A teljesen homokos, folyamatosan mozgó tengerfenék kevésbé ideális számukra.
Ezért Faliraki hosszú homokos strandján más a helyzet, mint például egy sziklás öbölben.
Anthony Quinn Bay, Ladiko vagy Kallithea sziklás részein egyszerűen érdemes jobban figyelni arra, hová tesszük a lábunkat.
Miért fekete szinte mind?
A sekély mediterrán sziklák között gyakran sötét színű sünöket látunk.
A sötét test a sziklás háttérben kiváló rejtőszínt biztosíthat.
Az állatok nappal sokszor repedésekben vagy mélyedésekben tartózkodnak.
Ha jól megfigyeled őket, néha apró kő- vagy növénydarabokat is láthatsz a testükön.
Mit csinálnak a sünök?
Legelnek.
Algákat fogyasztanak a sziklák felszínéről.
Ezzel fontos szerepet játszanak a tengeri növényzet és az algaközösségek szabályozásában.
Túl nagy sünpopuláció azonban egyes tengeri rendszerekben erősen visszaszoríthatja az algás növényzetet, ezért ökológiai szerepük jóval összetettebb annál, mint hogy „szúrós állatok a kövek között”.
Kell vízicipő?
Sziklás vagy köves öbölben:
nagyon hasznos.
Nemcsak sünök miatt.
Megvédhet:
- éles kövektől,
- kagylóhéjaktól,
- csúszós szikláktól.
De a vízicipő sem varázspajzs.
Egy nagyobb sün tüskéje vékony talpon keresztül is sérülést okozhat.
A legjobb védelem továbbra is:
nézd meg, hová lépsz.
Tengeri csillagok
A mediterrán tengerfenéken tengeri csillagok is élnek.
Sziklás és vegyes aljzatokon találkozhatunk velük, bár egy zsúfolt strand sekély vizében természetesen nem mindennapos látvány.
Ha találsz egyet:
ne vedd ki a vízből egy fénykép kedvéért.
A tengeri élőlényt mindig az eredeti élőhelyén érdemes megfigyelni.
A legjobb víz alatti fotó az, amelynek elkészítéséhez az állatot nem kellett megérinteni.
Tengeri uborkák
Első találkozáskor meglehetősen furcsának tűnhetnek.
Hosszúkás, sötét, szinte mozdulatlan állatok a tengerfenéken.
Nem növények.
Az emberre nézve jellemzően nem jelentenek veszélyt.
A tengerfenék üledékének feldolgozásával fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában.
Tulajdonképpen a tengerfenék „takarítócsapatának” egyik tagjaként tekinthetünk rájuk.
Polip – a rodoszi sziklák mestere
Ha van állat, amely tökéletesen megmutatja, milyen kevéssé látjuk a tenger valódi életét, akkor az a polip.
Lehetséges, hogy egy méterre van tőled.
És mégsem veszed észre.
A közönséges polip:
Octopus vulgaris
a Mediterráneum egyik legismertebb fejlábúja.
Sziklás területeken, üregekben, repedésekben és kövek alatt találhat menedéket.
Hogyan lehet észrevenni egy polipot?
Gyakran nem magát az állatot kell keresni.
Hanem a lakását.
Egy polip rejtekhelye előtt előfordulhatnak:
- üres kagylóhéjak,
- csigaházak,
- apró kövek.
Ha ilyen kis „szemétdombot” látsz egy sziklahasadék előtt, érdemes távolról figyelni.
Lehetséges, hogy valaki otthon van.
Megváltoztatja a színét?
Igen.
A polip bőrében található speciális sejtek segítségével gyorsan változtathatja:
- színét,
- mintázatát,
- részben még bőrének látszólagos felszíni textúráját is.
Ezzel beleolvad a környezetébe.
Ezért olyan nehéz észrevenni.
Egy barna kő egyszer csak kinyitja a szemét.
És kiderül, hogy egyáltalán nem kő volt.
Mikor lehet nagyobb esélyünk polipot látni?
Nyugodtabb időben, sziklás területen, különösen akkor, ha lassan és csendesen haladunk.
A búvárszemüveges megfigyelő legnagyobb ellensége nem a mélység.
Hanem a kapkodás.
Ha folyamatosan csapkodsz és úszol:
kevesebbet fogsz látni.
Ha öt percig szinte mozdulatlanul lebegsz:
a tenger lassan „visszatér az életbe”.
Tintahal vagy szépia?
A fejlábúak közé nemcsak a polip tartozik.
Rodosz környéki vizekben tintahalak és szépiák is előfordulnak.
A szépia különösen érdekes állat.
Képes gyors színváltoztatásra és rendkívül pontosan szabályozza helyzetét a vízben.
A strand sekély vizében kevésbé feltűnő, mint a kisebb halrajok, de búvárok és éjszakai megfigyelők találkozhatnak vele.
Muréna – félelmetesebbnek néz ki, mint amilyen
A muréna talán a Mediterráneum egyik legrosszabb hírű hala.
Hosszú teste van.
Nagy szája.
Látható fogai.
És gyakran úgy tűnik, mintha folyamatosan harapásra készülne.
A klasszikus mediterrán faj a:
Muraena helena.
Rodosz tágabb tengeri környezetének állatvilágába is beletartozik.
Miért nyitogatja a száját?
Nem azért, mert rád akar támadni.
A muréna így segíti a víz áramoltatását a kopoltyúin.
Ezért a látvány:
„nyitott száj + fogak”
sokkal agresszívebbnek tűnik, mint az állat tényleges viselkedése.
Hol lehet vele találkozni?
Leginkább:
- sziklarepedésekben,
- üregekben,
- köves területeken,
- mélyebb sziklás részeken.
Általában csak a feje látszik ki.
A legfontosabb szabály:
soha ne nyúlj be egy olyan sziklahasadékba, amelynek nem látod a belsejét.
Nem kizárólag a muréna miatt.
A tengerben rengeteg állat használ ilyen réseket búvóhelynek.
Skorpióhal – a láthatatlan hal
A Scorpaena nemzetséghez tartozó skorpióhalak kiváló rejtőszínnel rendelkeznek.
Egy sziklás fenéken szinte tökéletesen beleolvadhatnak a környezetbe.
Ez az oka annak, hogy óvatosságot igényelnek.
Nem azért, mert üldöznék az embert.
Hanem azért, mert:
nem vesszük észre őket.
Tüskéik sérülést okozhatnak, ezért sziklás tengerfenéken nem érdemes mezítláb tapogatni vagy kézzel megtámaszkodni.
Barrakudák – tényleg vannak?
Igen.
A Mediterráneumban több barrakudafaj él, és rodoszi kutatások külön foglalkoztak a Sphyraenidae család őshonos és nem őshonos képviselőivel is.
A barrakuda:
- hosszú,
- torpedó alakú,
- ragadozó hal.
A nagyobb példány látványa elsőre ijesztő lehet.
De fontos különbséget tenni:
attól, hogy egy tengeri ragadozó jelen van a térségben, nem következik, hogy veszélyt jelent a strandoló emberek számára.
A legtöbb fürdőző egy hagyományos rodoszi strandolás során soha nem találkozik nagy barrakudával.
És most következnek Rodosz legérdekesebb új lakói
Az elmúlt évtizedekben a keleti Mediterráneum tengeri élővilága rendkívül gyorsan változik.
Ennek egyik oka a:
Szuezi-csatorna.
A csatorna összeköti:
a Vörös-tengert és a Földközi-tengert.
Megnyitása óta számos indo-csendes-óceáni eredetű faj jutott be a Mediterráneumba.
Ezeket gyakran:
Lessepszi bevándorlóknak
nevezik.
Rodosz földrajzi helyzete miatt az egyik első görög terület, ahol ezek közül több faj megjelent.
A görög tengerekben legalább több száz idegenhonos tengeri fajt regisztráltak, és a keleti térség különösen erősen érintett.
Egy történelmi bevándorló: Halophila stipulacea
A folyamat egyáltalán nem új.
Az egyik legérdekesebb példa egy apró tengeri fű:
Halophila stipulacea.
Eredetileg az Indiai-óceán nyugati részének és a Vörös-tenger térségének növénye.
És hol dokumentálták először a Mediterráneumban?
Rodoszon.
1894-ben.
Azóta a faj a Mediterráneum jelentős területeire továbbterjedt.
Rodosz tehát több mint száz éve a mediterrán fajvándorlás egyik „bejárati pontja”.
Nyúlhalak – Siganus
Rodosz környékén két fontos indo-csendes-óceáni eredetű nyúlhalfaj is jelen van:
Siganus luridus
és
Siganus rivulatus.
Ezek növényevő halak.
Nagyobb csoportokban képesek intenzíven legelni az algás sziklás területeket.
A rodoszi halászati vizsgálatok mindkét fajt kimutatták a sziget parti halállományában.
Ökológiai jelentőségük azért nagy, mert az intenzív legelés hozzájárulhat a víz alatti algás élőhelyek átalakulásához.
Furcsa hosszú hal: a bluespotted cornetfish
A Fistularia commersonii egészen különös megjelenésű.
Nagyon hosszú, keskeny teste miatt szinte egy víz alatt úszó botra hasonlít.
A Vörös-tenger felől érkezett a Mediterráneumba, majd rendkívül gyorsan elterjedt.
Rodoszi vizsgálatokban is rendszeresen szerepel az idegenhonos halállomány részeként.
Ragadozó.
Kisebb halakat fogyaszt.
Oroszlánhal – igen, már Rodosznál is
Ez sok turista számára meglepő.
Az oroszlánhalat legtöbben:
- Vörös-tengerhez,
- Egyiptomhoz,
- trópusi búvárhelyekhez
kötik.
Ma azonban Rodosz környékén is jelen van a:
Pterois miles.
A faj a Szuezi-csatornán keresztül jutott a Mediterráneumba, majd gyorsan terjedt a keleti medencében.
Rodoszi kutatók részletesen tanulmányozzák a terjedését és ökológiáját.
Veszélyes az oroszlánhal?
A tüskéi mérget tartalmaznak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az oroszlánhal „vadászna” az emberre.
A kockázat:
érintkezéskor jelentkezik.
Ezért a szabály rendkívül egyszerű:
ne érintsd meg.
Ha búvárkodás közben meglátsz egyet, távolról gyönyörű állat.
Közelről nem kell megsimogatni.
A hírhedt gömbhal
Talán Rodosz legismertebb inváziós hala:
Lagocephalus sceleratus.
Magyarul gyakran ezüstcsíkos gömbhalként említik.
A faj mára az egyik legjelentősebb idegenhonos ragadozó hallá vált a keleti Mediterráneumban.
Rodoszon külön kutatásokat végeztek:
- élőhelyhasználatáról,
- táplálkozásáról,
- halászati hatásáról,
- toxicitásáról.
Miért problémás?
Mert erős fogazata van, és jelentős kárt okozhat a halászok felszerelésében és zsákmányában.
De van ennél fontosabb ok is.
A szervezetében:
tetrodotoxin
fordulhat elő.
Ez rendkívül erős idegméreg.
A Rodosznál fogott példányokon végzett vizsgálatok különböző szövetekben is vizsgálták a toxin jelenlétét.
Ezért ezt a halat:
tilos saját szakállra étkezési célra felhasználni.
Nem „különleges görög csemege”.
Megharaphat?
Nagyobb példány erős fogazattal rendelkezik.
Ezért nem szabad:
- megfogni,
- provokálni,
- kézből etetni.
De ismét fontos az arányérzék:
egy átlagos Faliraki-strandolás során nem kell attól tartanod, hogy gömbhalak üldöznek.
A Mediterráneum „tropikalizálódik”?
Bizonyos értelemben igen.
A Földközi-tenger keleti medencéje különösen gyorsan változó tengeri rendszer.
A felmelegedő víz olyan fajok számára is kedvezőbb környezetet teremthet, amelyek korábban főként melegebb tengerekhez kötődtek.
A Hellenic Centre for Marine Research kutatásai is kiemelik, hogy a keleti Mediterráneum felmelegedése és az idegenhonos fajok terjedése együtt jelentős változásokat okoz a tengeri közösségekben.
Ezért a mai Rodosz víz alatti világa nem pontosan ugyanaz, mint ötven évvel ezelőtt.
És valószínűleg ötven év múlva sem lesz ugyanilyen.
Caretta caretta – találkozhatsz tengeri teknőssel?
Igen.
De nem szabad úgy elképzelni Rodoszt, mint Zakynthost, ahol kifejezetten híres és nagy loggerhead fészkelőterületek találhatók.
Rodoszon azonban a Caretta caretta jelenléte ma már nem pusztán alkalmi turistaelbeszélés.
Az ARCHELON szerint a szigeten korábban sporadikus fészkeléseket tartottak számon, majd célzott vizsgálatok indultak a költési aktivitás feltérképezésére.
És az elmúlt évek eredményei különösen érdekesek.
Rodosz egyre fontosabb teknőshely lehet
Az ARCHELON 2026-ban arról számolt be, hogy rodoszi felmérések során 48 tengeri teknős-fészket jegyeztek fel.
Ez azért különösen érdekes, mert azt mutatja, hogy a sziget szerepe a teknősök szaporodásában jelentősebb lehet, mint korábban gondolták.
Apolakkia térségében korábbi felmérések hét Caretta caretta-fészket is dokumentáltak.
És nem csak Caretta caretta
Rodoszon történt egy valóban rendkívüli felfedezés is.
A kutatók zöld tengeri teknős, vagyis:
Chelonia mydas
fészkelését is dokumentálták.
Az első rodoszi zöldteknős-fészket Apolakkia térségében találták; a fészekben 86 tojást számoltak, amelyekből 78 sikeresen kikelt.
A faj hagyományos mediterrán fészkelőterületei főként jóval keletebbre találhatók.
A rodoszi megjelenés ezért tudományosan is jelentős.
Mit tegyél, ha teknőst látsz úszás közben?
Tulajdonképpen:
semmit.
És ez a legjobb, amit tehetsz.
Ne:
- üldözd,
- fogd meg,
- próbálj ráülni,
- állj elé,
- etesd,
- érintsd meg a páncélját.
Maradj távolabb.
Lebegj.
Figyeld.
Ha ő közeledik:
hagyd, hogy eldöntse, milyen közel szeretne jönni.
Egy természetesen viselkedő tengeri teknős látványa sokkal nagyobb élmény, mint egy megijesztett állattal készített közeli fénykép.
Mi történik augusztusban a teknősfészkekkel?
A görögországi Caretta caretta költési szezon tavasszal és nyáron zajlik, a kikelés pedig nyár közepétől őszig is folytatódhat; az ARCHELON országos monitoringja májustól októberig tart.
Ezért augusztus különösen érzékeny időszak.
Ha egy strand elkerített részén teknősfészket jelző táblát látsz:
ne lépj át rajta.
Éjszaka pedig különösen problémás lehet az erős mesterséges fény.
A kikelő teknősök természetes körülmények között a tenger irányába tájékozódnak, és a parti világítás megzavarhatja őket.
Delfinek Rodosz körül
A görög tengerek több cetfajnak is otthont adnak.
A nyílt vízen hajózva jóval nagyobb esélyünk van delfint látni, mint egy zsúfolt strand sekély vizében.
De fontos:
a delfinészlelés soha nem garantálható.
A természet nem állatkerti program.
Ha hajókirándulás során delfinek jelennek meg, az különleges szerencse.
Mediterrán barátfóka
A Monachus monachus, vagyis mediterrán barátfóka a világ egyik legritkább fókafaja.
A keleti Mediterráneum, különösen Görögország és Törökország térsége fontos fennmaradó élőhelye.
Rodosz körüli tágabb tengeri térségben elméletileg előfordulhat, de egy átlagos faliraki strandoló számára ez rendkívül ritka találkozás lenne.
Ha valaki vadon élő fókát lát:
ne közelítse meg.
Különösen ne próbálja beterelni a vízbe, ha a parton pihen.
A fóka nem feltétlenül beteg azért, mert kijött a szárazföldre.
Ráják
A Mediterráneumban számos rájafaj él.
A legtöbbjük:
- a fenék közelében tartózkodik,
- homokos vagy iszapos területeket használ,
- inkább elkerüli az embert.
A sekély turistaövezetekben nem tartoznak a leggyakoribb látványok közé.
Ha azonban ráját látsz:
ne próbálj ráállni vagy megfogni.
Adj neki helyet.
Vannak cápák Rodosznál?
Elérkeztünk a kérdéshez, amelyet előbb-utóbb szinte minden nyaraló feltesz.
Igen.
A Mediterráneumban élnek cápák.
Sőt, a Földközi-tenger cápa- és rájafaunája fajgazdag: a FAO összefoglalója több tucat cápafajt és rájafajt sorol a mediterrán térségből.
Ide tartozhat többek között:
- kékcápa,
- rókacápa,
- makócápa,
- különféle kisebb fenéklakó cápák,
- simacápák.
De ebből nem következik, hogy ezek a Faliraki strand sekély vizében cirkálnának.
Akkor kell félni?
A hétköznapi strandoló szempontjából:
nem ez Rodosz tengeri életének reális veszélyforrása.
A nagyobb pelágikus cápák jellemzően nyíltabb, mélyebb tengeri környezethez kötődnek.
A mediterrán cápák esetében ráadásul ma sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy az ember veszélyezteti őket, mint fordítva.
Az IUCN értékelése szerint a mediterrán cápák, ráják és kimérák több mint fele kihalási kockázattal néz szembe.
Ha tehát valaki azt kérdezi:
„Van cápa Rodosznál?”
a pontos válasz:
Igen, a Rodoszt körülvevő Mediterráneum természetes faunájának részét képezik cápafajok. De egy átlagos strandoló számára a cápával való találkozás nem jellemző része a rodoszi fürdőzésnek.
Medúzák – vannak vagy nincsenek?
Természetesen vannak.
A medúzák a Földközi-tenger természetes élővilágának részei.
A fontos kérdés inkább az:
van-e éppen medúza azon a partszakaszon, ahol fürdeni szeretnénk?
A válasz napról napra változhat.
A medúzák eloszlását befolyásolja:
- az áramlás,
- a szél,
- a vízhőmérséklet,
- a táplálék,
- a szaporodási ciklus.
Ezért nincs olyan egyszerű szabály, hogy:
„augusztusban Rodoszon vannak medúzák”
vagy
„augusztusban nincsenek”.
Mindkét állítás túlzott leegyszerűsítés lenne.
Ha egy medúzát látsz
Ne fogd meg.
Még akkor sem, ha nagyon szép.
És a partra sodródott medúzát sem érdemes puszta kézzel megérinteni.
A csalánsejtek bizonyos ideig az állat pusztulása után is működőképesek maradhatnak.
A medúzacsípés kezelésével külön, a biztonságról szóló fejezetben foglalkozunk majd, mert a helyes elsősegély fajonként is eltérhet.
Mi történik a víz alatt naplemente után?
Ez az egyik legizgalmasabb változás.
A nappali tenger és az éjszakai tenger:
szinte két külön világ.
Ahogy csökken a fény:
egyes nappali halak visszahúzódnak.
Más állatok viszont ekkor kezdenek aktívabbá válni.
A sziklák közül előjöhetnek:
- rákok,
- garnélák,
- polipok,
- különböző éjszakai ragadozók.
Ezért az éjszakai búvárkodás teljesen más élmény, mint a nappali.
Alszanak a halak?
A halak nem feltétlenül úgy alszanak, mint mi.
Sok faj azonban éjszakára:
- jelentősen csökkenti aktivitását,
- rejtekhelyre húzódik,
- lelassul.
Egyes fajok sziklahasadékba húzódnak.
Mások növényzet között pihennek.
És közben az éjszakai fajok átveszik a helyüket.
Miért látunk több állatot hajnalban és este?
A fényváltozás rengeteg állat viselkedését befolyásolja.
A hajnal és az alkonyat:
átmeneti időszak.
A nappali fajok még aktívak.
Az éjszakaiak már előjönnek.
A ragadozók egy része pedig éppen ezt használja ki.
Ezért egy csendes, kora reggeli megfigyelés során egészen más tengeri életet láthatunk, mint délután háromkor egy zsúfolt strandon.
És mi történik délben?
A turisták száma eléri a maximumot.
Hajók.
Jet-skik.
Úszók.
SUP-ok.
Gyerekek.
Zaj.
Sok állat egyszerűen távolabb húzódik.
Ezért aki délben azt mondja:
„Itt nincsenek halak”
könnyen tévedhet.
Lehetséges, hogy csak rossz időpontban keresi őket.
A víz alatti világ megfigyelésének legjobb módszere
Nem kell búvárpalack.
Nem kell drága felszerelés.
Egy egyszerű búvárszemüveg is elegendő.
A titok:
lassíts le.
Menj be egy nyugodt, sziklás vagy vegyes fenekű területre.
Maradj egy helyben.
Ne üldözd a halakat.
Ne emelj fel köveket.
Ne dugd a kezed lyukakba.
Öt-tíz perc után olyan dolgokat fogsz észrevenni, amelyek mellett korábban egyszerűen elúsztál.
Hol érdemes nézelődni Faliraki környékén?
A különböző strandok más-más élményt adnak.
Faliraki Beach
Elsősorban:
- homokos,
- sekély parti halak,
- kisebb rajok.
Nagyon jó hely azok számára, akik először szeretnének egyszerűen búvárszemüveggel körülnézni.
Kathara és a sziklásabb részek
Ahol több kő és szikla jelenik meg:
nő az élőhelyek változatossága.
Érdemes figyelni:
- sziklahasadékokat,
- algás köveket,
- kisebb üregeket.
Ladiko
Kis sziklás öböl.
A változatos tengerfenék miatt sokkal érdekesebb lehet víz alatti megfigyeléshez, mint egy homogén homokos strand.
Anthony Quinn Bay
Talán Rodosz egyik legismertebb víz alatti nézelődőhelye.
A sziklás part, a tiszta víz és a változó mélység miatt sokféle mikroélőhely található benne.
De:
ne kizárólag lefelé nézz.
Időnként a nyílt vízben mozgó halrajok még érdekesebbek.
Kallithea
A sziklás részek és kisebb öblök miatt szintén izgalmas.
Itt különösen fontos:
- vízicipő,
- óvatos közlekedés,
- sziklahasadékok tiszteletben tartása.
Miért ne emeljük fel a köveket?
Mert ami nekünk egyszerű kő:
valaki másnak a háza teteje.
Alatta élhet:
- rák,
- csiga,
- féreg,
- apró hal,
- tengeri csillag,
- más gerinctelen.
Ha felemeljük:
hirtelen fénynek és ragadozóknak tesszük ki őket.
Ezért a jó víz alatti megfigyelő szabálya:
nézz, de ne rendezd át a tengert.
Hazavihetek egy szép kagylót?
Ökológiai szempontból jobb a parton hagyni.
Az üres kagylóhéj sem feltétlenül „felesleges”.
Használhatják:
- kisebb rákok,
- remetarékok,
- más tengeri élőlények.
A természetben nagyon kevés dolog valódi hulladék.
Ami egy állat maradványa:
egy másik számára élőhely vagy alapanyag lehet.
A legfontosabb felismerés: Rodosz tengere folyamatosan változik
A Rodoszt körülvevő tengerben ma egyszerre találjuk meg:
az ősi mediterrán élővilágot
és
a trópusi térségekből érkező új fajokat.
Ott vannak a:
- tengeri keszegek,
- papagájhalak,
- polipok,
- murénák,
- sünök,
- Posidonia-rétek.
Mellettük pedig egyre gyakoribbak:
- nyúlhalak,
- Fistularia,
- oroszlánhal,
- gömbhal.
A rodoszi kisüzemi halászat 2019–2020-as vizsgálatában például 56 őshonos és 11 idegenhonos halfajt regisztráltak a mintavételek során.
Ez nagyon jól mutatja, milyen jelentős átalakuláson megy keresztül a térség.
Rodosz a változó Mediterráneum első sorában ül
A sziget földrajzi helyzete miatt különösen gyorsan érzékeli azokat a változásokat, amelyek később a Mediterráneum más részein is megjelenhetnek.
A Szuezi-csatornán keresztül érkező fajok közül sok:
először a Levante térségében jelenik meg,
majd:
Törökország,
Ciprus,
Rodosz,
Krétai-tenger,
és végül a nyugatibb mediterrán területek felé terjed.
Ezért amikor Rodoszon egy oroszlánhalat vagy gömbhalat dokumentálnak:
az nem csupán helyi érdekesség.
Egy sokkal nagyobb ökológiai változás része.
A víz alatti világ tíz legfontosabb szabálya
Ha csak néhány dolgot jegyzel meg ebből a fejezetből, ezek legyenek:
- A homokos tengerfenék sem élettelen.
- A sziklás területeken általában több könnyen megfigyelhető állat található.
- A Posidonia oceanica nem hínár, hanem védett tengeri virágos növény.
- A tengeri sün nem támad – akkor okoz problémát, ha rálépünk.
- Sziklahasadékba soha ne nyúljunk be kézzel.
- Oroszlánhalat és ismeretlen tengeri állatot ne érintsünk meg.
- A Lagocephalus sceleratus gömbhal mérgező lehet, ezért nem fogyasztható saját fogásként.
- Tengeri teknőst ne kövessünk és ne érintsünk meg.
- A cápák természetes részei a Mediterráneumnak, de nem jellemző szereplői a rodoszi strandfürdőzésnek.
- A legjobb tengeri megfigyelő nem az, aki a legtöbb állatot megfogja, hanem az, aki úgy távozik, hogy semmi nem változott meg miatta.
Amikor legközelebb bemész Falirakinál a vízbe…
Ne csak előre nézz.
Nézz lefelé is.
Először talán csak homokot látsz.
Aztán megjelenik egy apró halraj.
Kicsit mélyebben egy tengeri keszeg.
Egy sötét folt alattad lehet Posidonia-mező.
A távolabbi sziklák között sünök ülhetnek.
Egy repedésben talán polip rejtőzik.
Valahol jóval távolabb tengeri teknős úszik.
A mélyebb vízben pedig olyan élőlények mozognak, amelyeket a strandról soha nem fogunk észrevenni.
És közben a háttérben egy sokkal nagyobb folyamat zajlik.
A Földközi-tenger változik.
Új fajok érkeznek.
Régi élőhelyek kerülnek nyomás alá.
A víz melegszik.
A fajok elterjedése módosul.
Rodosz pedig mindennek az egyik legizgalmasabb kelet-mediterrán helyszíne.
A kristálytiszta víz tehát nem egyszerűen szép háttér a nyaraláshoz.
Egy hatalmas, működő és folyamatosan változó élő rendszer.
És amikor belelépsz:
néhány órára te is ennek a rendszernek a vendége leszel.
